.png)
Mindörökre az agyamba égett annak a napnak az emléke, amikor a ‘90-es évek végén hosszú vágyakozás után végre valahára megkaptam a hőn áhított kis, szürke PSX-konzolt – és még csak nem is sejtettem, hogy egy teljesen új, addig még sosem látott virtuális világ nyílik ki előttem, és olyan felejthetetlen élményekkel fogok gazdagodni, amelyek egészen felnőttkoromig elkísérnek majd, nem utolsó sorban pedig az ízlésemet, sőt, a személyiségemet is formálni fogják. Persze már azelőtt is találkoztam a Sony masinájával és kipróbálhattam rajta néhány klasszikus címet, faterom egyik haverja (aki nem mellesleg egy időben totál ráfüggött erre a hobbira) és nagybátyám jóvoltából (akinek amúgy Quentin Tarantino munkásságának a megismerését is köszönhetem),...