.png)
Megmondom őszintén, kezdek a egyszemélyes játékfejlesztőkre igen komoly irigységgel nézni. Mert habár sokszor kapnak segítséget, mint például Kyle Banks is legelső játéka esetében, mégis elmondható róluk, hogy létrehoztak valamit, ami nagyrészt belőlük született, általuk teremtődött, és így egy apró lenyomatuk keletkezett ebben a nagy egészben. Amikor pedig elérik a megfelelő közönségüket, egy darabjuk tovább is öröklődik - legyen az akár egy gondolat, egy érzés, vagy egy őszinte anekdota. A bennük rejlő elhivatottságról és erőről már nem is beszélve. (Mert négy év játékfejlesztés mégis csak négy év játékfejlesztés.) Ez az irigység azonban jó szándékú, és azonnal örömbe csap át, mihelyst olyan játékokat fejezek be, mint amilyen a Farewell N...