Az alapszituáció tehát nem valami rózsás, hiszen amint főhősünk feltette a fejére a fülesét, hogy ily módon elnyomja a gépmadár belsejéből kiáramló félelmetes zajokat, a szerkezet szétesik, a következő pillanatban pedig immáron szabadesésben, a törmeléktenger kellős közepén találja magát. Nincs mit tenni, a vég elkerülhetetlen, de úgy van vele, hogyha már el kell menni, akkor menjünk el vidáman, szóval miközben egyre közelebb kerül a talajszinthez, ő fittyet hányva a halálfélelemre elkezd összevissza trükközni, mintha csak Tony Hawk eltitkolt gyermeke lenne. Hátra-szaltóval, forgásokkal és mindenféle egyéb kunszttal igyekszik feldobni életének utolsó pillanatait, de amint becsapódik és kínok közepette szétfröccsen, néminemű intermezzot köve...