Hang nélkül: Első nap filmkritika

2018-ban, a komikus, tévésorozatos mellékzöngékből rendezővé, forgatókönyvíróvá, nem utolsó sorban pedig komoly színésszé avanzsált John Krasinski egy sokáig a fiókban heverő szkriptből lerakta a posztmodern horrorfilmek egyik legnépszerűbb darabját, a Hang nélkült. Tulajdonképpen egy realisztikus, tökéletesen komolyan vehető, valódi tétekkel bíró családi drámát ültetett bele az unalomig ismert inváziós horror-sci-fik szubzsánerébe, egyúttal szemtelenül kiforgatta, újraértelmezte és többletjelentéssel ruházta fel a sokszor lenézett, olcsó szórakozásnak bélyegzett műfajt. A nagy (bár egyáltalán nem eredeti) truvája az volt, hogy Krasinski a hangot tette meg a produkció szervezőelemének, a csendet pedig a történet szerves részének. Bár a konc...