A kilencvenes években felnőtt videójáték rajongók számára a várakozás nem kuriózum, hanem alapállapot volt: ami Japánban vagy az Egyesült Államokban már nem csak magazinok figyelemfelkeltő hasábjain létezett, hanem a boltokban is elérhető volt, az Európába csak hónapokkal vagy akár csak évekkel később érkezett meg, ritka esetben pedig fordítva. A PAL és az NTSC-szabványok által szétszabdalt világban elképzelhetetlen volt az a luxus, amely napjainkat jellemzi, ahol a régiós szakadékok már a legnagyobb ritkaságnak számítanak, és ha valami nem egyidőben támadja le a világot, az általában saját maga alatt vágja a fát. Mégis meglepő, hogy közel egy évtizedet kellett várni arra, hogy a Roll Player hivatalosan is megvesse lábát Magyarországon, mik...