.png)
A gyász és a trauma néha, főleg kreatív emberekben, olyan sebeket hagyhat, amelyek hatására azok nem is tudnak már másra gondolni, viszont élményüket megfelelően kifejezni (szavakba önteni vagy akár vászonra festeni) pont emiatt nem tudják. Dakota, a nem bináris zenész is így járt, igaz, ő annyival előrébb van, hogy az addigi basszustól és pörgősebb ritmusoktól csöpögő dalait a fájdalmasabb, akusztikusabb darabok cserélték fel, és ki is adta őket, a rajongók legnagyobb csalódására. Ügynöke minden együttérzés mellett egyfajta baráti ultimátumot ad neki: szedje össze magát és írjon megint jó dalokat, különben felkopik az álla. Persze segít is Dakotának, elintézi neki, hogy eltölthessen egy hetet egy faházban az Appalache-hegység déli részén, ...