Valami miatt nagyon szeretjük a Reachert, sőt, még az elég gyengére sikerült negyedik évadot is élveztük. Az egyik probléma az volt - amire egyébként csak a spin-off nézése közben ébredtük rá -, hogy nagyon hiányzott belőle Neagley, aki ironikus módon még fóbiás távolságtartása ellenére is emberibbé tudta tenni az egyszerű óriást.
Egy sikersorozat mellékszereplőjének saját történetet adni kézenfekvő, de közben nagyon kockázatos, mert nem sok olyan karakter van, aki kevesebb képernyőidővel is meg tudja ezt alapozni magának. Minden Saul Goodmanre jut egy Joey, mert egész más dolog egy-egy jelenetben jól működni, mint a hátadra kapni nyolc teljes epizódot. A...