Ezért is mondják azt, hogy „mindenki a maga könyvét olvassa”. Raszkolnyikov fölött már milliók ítélkeztek millió képen. De a gyöngy fülbevalós lány tekintetében is sokan sok mindent vélnek felfedezni. Ráadásul Clementine és Maxine Caulfield életét is ezren ezer irányba magyarázzák. És ezek még csak a viszonylagos tiszta narratívával rendelkező történetek. Mi van azokkal, amik szándékosan homályosak? A balladai homályba veszőkkel, a kimondatlan megoldásokkal rendelkezőkkel? Mi a helyzet a Phoenix Springs-szerű játékokkal? Ezek esetében érdemes nem megijedni, hanem inkább bátran, minél többet hozzáadni a játékhoz magunkból, és közben élvezni azt a különleges hangulatot, amit elénk tár. Elég erős a gyanúm, hogy az alig pár fős Calligram Studio...