Re-Animator – Az újraélesztő visszatekintő kritika

A boldog ‘80-as évek termékeny korszak volt a horror műfajban. A zsáner nagy reneszánsza rögtön 1980-ban elkezdődött Stanley Kubrick Ragyogásával, ami több más erény mellett azt is megmutatta, hogy mi történik akkor, ha egy elismert, teljesen más körökben mozgó rendező számára ismeretlen terepen próbálja ki magát (ezzel manapság nagyjából az lenne egyenértékű, ha pl. Christopher Nolan csinálná a Tortúra új adaptációját, vagy Denis Villeneuve hozná tető alá a Halálos árnyék modern interpretációját – szép álom…), egy évvel később Sam Raimi Gonosz halottja hozta ránk a frászt mindössze 375 ezer dolláros költségvetésből, de olyan effektekkel és maszkokkal, hogy attól mindenki a padlón kereste az állát. Aztán 1984-ben jött a Rémálom az Elm utcáb...
Elolvasom a teljes cikket a GameKapocs weboldalán
Tovább a GameKapocs oldalára