Első ránézésre meglehetősen nehéz komolyan venni. Mintha csak egy, a Paintben összedobott, már-már shitpost (alias fost) szintű vizuális látványvilág tárulna elénk, amit valaki csak a poén kedvéért alakított volna át valamilyen idióta ritmusjátékká, hogy aztán egyből a startlapjatekok sztárjává váljon. Aztán elkezded csinálni az első pályát, és a tutorial legeleje rém egyszerű, de aztán a következő szint már nem megy se elsőre, se másodikra, se sokadjára, pedig érzed, hogy nincs mögötte semmi ördöngös. Ekkor a jó időzítés helyett elkezdesz a játék ritmusára koncentrálni, majd elmúlik néhány perc, és rájössz, hogy a furcsa külső mögött a Nintendo egyik legérdekesebben felépített ritmusjátéka bújt meg.Míg a Taiko no Tatsujinnak megvannak a mi...