.png)
Felnőtt fejjel egészen megdöbbentő belegondolni, hogy régen, kisgyerekként vagy tinédzserként mennyire elszórakoztattak minket még a kifejezetten rossz filmek is. A többiek nevében nem tudok teljes bizonyossággal nyilatkozni, de a magam részéről egészen sokáig kitartott az az attitűd, hogy az épp aktuális mozikínálat átböngészése után mindenre beültünk a haverokkal, totálisan nyitottak voltunk az újdonságokra, ígérhettek az előzetesek akár jó, akár rossz végeredményt – tulajdonképpen nem is számított, ahogy az sem, hogy összességében a mérleg nyelve általában mindig inkább negatív irányba dőlt, lelkesen váltottunk jegyet az éktelen mozgóképes merényletekre is. Szimplán azért, mert hajtott minket a kíváncsiság, hogy vajon tényleg olyan borza...