A népszerű horrorjátékok közül számomra mindig a Resident Evil jelentette az elnagyolt és sablonos, mondhatni könnyed zombibulit, míg a Silent Hill a lelki mélymerülés és az ehhez köthető pernyeállagú üresség élménye volt, ami ugyan nem zavart annyira, mint a Forbidden Siren vagy a Kuon, cserébe fájdalmasan közel engedett a karaktereihez és az ő egyetemes veszteségükhöz, aminek mellesleg a kisvárost gondolom magamban, metaforikusan.
...