.png)
Hatalmas kár mindezért, mert a The 9th Charnel hiába ugrotta meg a munka nehezét, mivel minden más téren alulmarad a többiekkel szemben, ráadásul nemcsak a műfajon belül, hanem azon kívül is. Kezdjük rögtön a történettel, ami egy vallási kultuszos klisétenger, méghozzá olyan minőségtelenül elmesélve, amit még a Barátok Közt is letagadott volna annak idején. Hallgathatatlan szinkron, idétlen szövegkönyv, követhetetlen vágások és olyan arcmimikával megáldott torz karakterek, akik láttán rögtön becsúszik majd a barnacsoki. „Szerencsére” átvezetőből lesz bőven, sőt, még elnyomni sem lehet őket, úgyhogy akik olyan bátrak, hogy belevágnak a játékba, azok jobban teszik, ha felkészülnek a szellemi kútmérgezésre. A legrosszabb az egészben pedig, hog...