Az indie szcéna mindig képes meglepni az embert, bármilyen műfajról is legyen szó. Az egyedi művészi víziók az esetek kis számában tökéletes harmóniába lépnek nemcsak a történettel, de a játék audiovizuális részével, valamint a játékmenettel is. Sokkal több az olyan cím, ahol valami félremegy, és ugyan a szándékot ki lehet érezni egy-egy döntés, megoldás mögül, az a hatás, amit a fejlesztő el akart érni, elvész. És megint csak egy szűk, ám nagyon is feltűnő réteg az, ahol nemcsak nem működik az alkotói elképzelés és a játékmenet közti kémia, de egyesen rombolja egymást a játék ezen két eleme.Ilyennek éreztem a The Spirit of the Samurait is, holott papíron tele volt olyan dolgokkal, amelyekért odavagyok. Szamurájos miliő? Pipa. Démonok, szel...