Sokszor fanyalgunk azon, hogy a remake-ek csak újabb pénztárca dagasztó lehetőségnek bizonyulnak a hollywoodi producerek számára és ez általában igaz is. Egy újrafeldolgozás csak akkor válik működőképessé, ha képes újat, valami mást - ha úgy tetszik aktuálisat - mondani az eredetihez képest, a Robotzsaru remake-je pedig abszolút ilyen. Kétségtelen, hogy Paul Verhoeven vérbő klasszikusához nem ér fel José Padilha (Elit halálosztók 1-2) tíz éve bemutatott műve, de abszolút van létjogosultsága.
Sőt, sok tekintetben Verhoeven filmjével a nosztalgia jegyében hajlamosak vagyunk elnézőbbek lenni, mint azt valójában megérdemelné...